Úrvacsorai liturgia

(A Ravasz-ágenda (1930) kérdéseivel.)

Istennek Szentlelke, szállj le mireánk, és vezess el minket szent igéd és sákramentumod által a Jézus Krisztussal való közösségre. Ámen

Hallgassátok meg, atyámfiai, mimódon szerezte Jézus Krisztus az úri szent vacsora sákramentumát. A legbővebben elénk adja ezt Pál apostol a korinthusbeli gyülekezethez írott első levele 11. fejezetében a 23. verssel kezdődően, így:

Én az Úrtól vettem, amit át is adtam nektek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárultatott, vette a kenyeret, és hálát adva megtörte, és ezt mondta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.

Hasonlóképpen vette a poharat is, miután vacsoráltak, és ezt mondta: E pohár amaz új szövetség az én vérem által, ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre. Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isztok e pohárból, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljön.


Azért aki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen. Póbálja meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból. Mert aki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét.

Hallottuk az igét és szemünk előtt vannak a látható jegyek. Az Úr halálát hirdeti és annak jótéteményét kínálja nekünk, hogy felkészítsen az Ő visszajövetelére. Próbáljuk meg azért magunkat és adjunk hálát Istennek megtartó szeretetéért és valljuk meg bűneinket imádságban:

Könyörülj rajtam én Istenem a te kegyelmességed szerint, és töröld el az én bűneimet! Tiszta szívet teremts bennem és az erős lelket újítsd meg bennem! Ámen.

Bűneink megvallása után tegyünk vallást a mi hitünkről is. Imádságos szívvel mondjuk el együtt az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában,
mennynek és földnek teremtőjében.
És Jézus Krisztusban,
az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban,
aki fogantatott Szentlélektől,
született Szűz Máriától,
szenvedett Poncius Pilátus alatt,
megfeszítették, meghalt és eltemették.
Alászállt a poklokra,
harmadnapon feltámadt a halottak közül,
fölment a mennybe,
ott ül a mindenható Atya Isten jobbján,
onnan jön el ítélni élőket és holtakat. Hiszek Szentlélekben.
Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat,
a szentek közösségét,
a bűnök bocsánatát,
a test feltámadását
és az örök életet. Ámen.

Jóllehet, testvéreim, én a ti hitetekben nem kételkedem, mindazonáltal anyaszentegyházunk állandó gyakorlatához képest még néhány kérdést intézek hozzátok, amelyre mindnyájan hitetek és meggyőződésetek szerint lelkiismeretesen és hallható szóval feleljetek meg.

Azt kérdem először is: Hiszitek-e, hogy az Istentől igazságban, szentségben és ártatlanságban teremtett első embernek esete folytán ti magatok is mindenestől fogva gyarlók, esendők és bűnösök vagytok, kik saját erőtökből Isten ítélőszéke előtt meg nem állhattok, sőt büntetést, halált és kárhozatot érdemeltek?

(A gyülekezet tagjai fennhangon felelik:) Én ezt hiszem és vallom.   

Másodszor: Hiszitek-e, hogy Isten a bűnös emberen megkönyörülve, az ő szent Fiát, az Úr Jézus Krisztust ti érettetek testben elbocsátotta, kinek egyszeri tökéletes áldozatjával a bűnnek hatalmát és a kárhozatnak erejét elvette s titeket ingyen kegyelemből a Jézus vérének érdeméért hit által megigazít?

(A gyülekezet tagjai fennhangon felelik:) Én ezt hiszem és vallom.

Harmadszor: Hiszitek-e, hogy Isten, aki feltámasztotta az Úr Jézus Krisztust, általa minket is feltámaszt a halálból és halandó testünket halhatatlanságba öltöztetvén, általvisz az  ő örök dicsőségébe?

(A gyülekezet tagjai fennhangon felelik:) Én ezt hiszem és vallom.

(A lelkipásztor folytatja:) Mindezeket bizonnyal elhivén, ígéritek-e, fogadjátok-e, hogy ti e kegyelemért háládatosságból egész élteteket az Úrnak szentelitek és már e jelenvaló világban, mint az ő megváltottjai az ő dicsőségére éltek?

(A gyülekezet tagjai fennhangon felelik:) Ígérem és fogadom.

(Ezután a lelkipásztor mondja:) Én is mindezeket veletek együtt hiszem és vallom, ígérem és fogadom.

(Bűnbocsánathirdetés.)

Most azért én, mint az én Uramnak, a Jézus Krisztusnak méltatlan bár, de hivatalos szolgája, hirdetem tinektek a ti bűneitek bocsánatát és az örök életet, amelyet megad a mi Urunk Istenünk, ingyen való kegyelméből az ő szent Fiáért mindnyájunknak. Ámen.

Most pedig akik magatokat illendőképpen előkészítettétek, járuljatok az szent asztalhoz alázatos szívvel és szép renddel.

(Bezáró rövid beszéd.)

Keresztyén Atyámfiai! Így szerezte a mi Urunk Jézus Krisztus az utolsó vacsorát. Így életek vele az apostolok, a reformátorok, hitvalló őseink, és így éltünk vele Isten kegyelméből mi is. Minek előtte azonban elbocsátanánk titeket, kérünk és intünk, hogy Isten kegyelmét hiábavalóvá ne tegyétek magatokban. Ne uralkodjék többé ti bennetek a bűn, sőt viseljétek magatokat a ti keresztyén rendeltetésetekhez méltóan, hogy semmi titeket meg ne foszthasson Istennek ama szeretetétől, amelyet kijelentett és hozzátok megbizonyított a Jézus Krisztusban. Legyetek, mint az ő szentei és szerettei, könyörületesek, öltözzétek fel a jóságot, alázatosságot, szelídséget, béketűrést. Szenvedjétek el egymást és ha egymásra valami panaszotok van, bocsássatok meg egymásnak, mint Jézus is megbocsátott tinektek. Az Istennek békessége uralkodjék a ti szívetekben, amelyre hivattatok is egy testben.

(Hálaadó imádság.)

Most, mielőtt megtérnénk hajlékunkba, jertek, emeljük fel szívünket Istenhez és adjunk hálát velünk közölt kegyelmességéért, imádkozván ekképpen:

Mennyei édes Atyánk! …

(Áldás.)

A kegyelemnek Istene, aki elhívott minket az ő örökkévaló dicsőségére a Jézus Krisztusban, tegyen minket erőssé, állhatatossá és tökéletessé! Övé a hatalom és a dicsőség örökkön örökké. Ámen.