Úrvacsorai liturgia

A Ravasz féle Ágenda kérdéseivel

Urunk ígéreted szerint légy jelen közöttünk! Szólj, hogy akinek van füle a hallásra, hallja szavadat: Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.

Hallgassátok meg atyámfiai, mimódon szerezte Jézus Krisztus az úri szent vacsora sákramentumát. A legbővebben elénk adja ezt Pál apostol, a korinthusbeli gyülekezethez írott első levele 11. fejezetében a 23. verssel kezdődően, így:

Mert én az Úrtól vettem, amit át is adtam nektek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárultatott, vette a kenyeret, és hálát adva megtörte, és ezt mondotta: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.”   

Hasonlóképpen vette a poharat is, miután vacsoráltak, és ezt mondta: „E pohár amaz új szövetség az én vérem által, ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.”  Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret, és isszátok e poharat, az Úr halálát hirdessétek, amíg eljön.  


Azért, aki méltatlanul eszi az Úr kenyerét, vagy issza az Úr poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen.  Vizsgálja meg azért az ember önmagát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból.  Mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem becsüli meg az Úr testét, ítéletet eszik és iszik önmagának.

Hallottuk az igét, és szemünk előtt vannak a látható jegyek. Az Úr halálát hirdeti és annak jótéteményét kínálja nekünk, hogy felkészítsen az Ő visszajövetelére. Próbáljuk meg azért magunkat és adjunk hálát Istennek megtartó szeretetéért és valljuk meg bűneinket imádságban.

Könyörülj rajtam én Istenem, a te kegyelmességed szerint, és töröld el az én bűneimet! Tiszta szívet teremts bennem és az erős lelket újítsd meg bennem! Ámen.

Bűneink megvallása után tegyünk vallást a mi hitünkről is. Imádságos szívvel mondjuk egy együtt az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában,
mennynek és földnek teremtőjében.
És Jézus Krisztusban,
az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban,
aki fogantatott Szentlélektől,
született Szűz Máriától,
szenvedett Poncius Pilátus alatt,
megfeszítették, meghalt és eltemették.
Alászállt a poklokra,
harmadnapon feltámadt a halottak közül,
fölment a mennybe,
ott ül a mindenható Atya Isten jobbján,
onnan jön el ítélni élőket és holtakat. Hiszek Szentlélekben.
Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat,
a szentek közösségét,
a bűnök bocsánatát,
a test feltámadását
és az örök életet. Ámen.

Jól lehet Testvéreim, én a ti hitetekben nem kételkedem, mindazonáltal egyházunk gyakorlata szerint még néhány kérdést intézek hozzátok, melyekre a ti hitetek és meggyőződésetek szerint hallható szóval feleljetek meg.

Azt kérdem először is: Hiszitek-e, hogy az Istentől igazságban, szentségben és ártatlanságban teremtett első embernek esete folytán ti magatok is mindenestől fogva gyarlók, esendők és bűnösök vagytok, kik saját erőtökből Isten ítélőszéke előtt meg nem állhattok, sőt büntetést, halált és kárhozatot érdemeltek?

A gyülekezet tagjai fennhangon felelik: Én ezt hiszem és vallom.   

Másodszor: Hiszitek-e, hogy Isten a bűnös emberen megkönyörülve, az ö szent Fiát, az Úr Jézus Krisztust ti érettetek testben elbocsátotta, kinek egyszeri tökéletes áldozatával a bűnnek hatalmát és a kárhozatnak erejét elvette s titeket ingyen kegyelemből a Jézus vérének érdeméért hit által megigazít?

A gyülekezet tagjai fennhangon felelik: Én ezt hiszem és vallom.

Harmadszor: Hiszitek-e, hogy Isten, aki feltámasztotta az Úr Jézus Krisztust, általa minket is feltámaszt a halálból és halandó testünket halhatatlanságba öltöztetve, átvisz az  Ő örök dicsőségébe?

A gyülekezet tagjai fennhangon felelik: Én ezt hiszem és vallom.

Negyedszer: Mindezeket bizonnyal elhivén, ígéritek-e, fogadj átok-e, hogy ti e kegyelemért háládatosságból egész élteteket az Úrnak szentelitek és már e jelenlevő világban, mint az ő megváltottjai az ő dicsőségére éltek?

A gyülekezet tagjai fennhangon felelik: Ígérem és fogadom.

Ezután a lelkipásztor mondja: Én is mindezeket veletek együtt hiszem és vallom, Ígérem és fogadom.

Bűnbocsánathirdetés.

Most azért én, mint az én Uramnak, a Jézus Krisztusnak méltatlan bár, de elhívott szolgája, hirdetem néktek bűneitek bocsánatát és az örök életet, amelyet megád a mi Urunk Istenünk, ingyen való kegyelméből az ő szent Fiáért mindnyájunknak. Ámen.

Most pedig akik magatokat illendőképpen előkészítettétek, járuljatok az Úr szent asztalához, alázatos szívvel, és szép rendben.

Bíztatás

Keresztyén testvéreim! Így szerezte a mi Urunk JÉzus Krisztus az utolsó vacsorát. Így életek vele az apostolok, a reformátorok, hitvalló őseink, és így éltünk vele, Isten kegyelméből mi is. Minek előtte elbocsátanánk titeket kérünk és intünk, hogy Isten kegyelmét hiábavalóvá ne tegyétek magatokban. Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a Lélekben, ha van irgalom és könyörület,  akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek.  Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál;  és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.  Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt:  aki Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel,  hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt;  megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.  Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb,  hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.